Előzetes bejelentkezés alapján látogatható. Bejlentkezés legalább 2 nappal látogatás előtt, telefonon: 0646/508-724

Bató Eszter 1837. szeptember 11-én született Miskolcon, Bató István és Imre Eszter elsőszülött lányaként. Egyszerű hajlékban laktak a Búza téren. A család hitben és szeretetben élt, ám 1846. szeptember 3-án a családot nagy fájdalom érte: Birike, a kisebbik leány elhunyt.
Az édesapa vállalkozása révén jómódban tartotta családját. A legenda szerint ez csak azért történhetett meg, mert Birike megjelent Eszter álmában és elmondta neki a lutri számait, de azzal a kikötéssel, hogy nem mondja el senkinek sem. Eszter azonban megtette és így tehetett nagyobb vagyonra szert a család. De eme titok feltárása egy későbbi tragédia forrása lett. A valóságban azonban az apa gabonakereskedéssel foglalkozott.

Eszter előbb a Szirma utcai, majd a Karacs Teréz vezetése alatt álló felsőbb leányneveldében tanult.
1855. március 20-án feleségül ment Piskóti János híres ügyvédhez. A férj hamarosan betegeskedni kezdett, Eszter pedig hűségesen ápolta őt 1864. július 13-án bekövetkezett haláláig. Ezután visszament szülei házába, s bár szép és fiatal volt, korábbi kedve és ereje már a múlt szárnyain elrepült. Testét betegség is gyengítette, melyet fegyelmezetten hordozott. 1865. május 13-án, reggel 6-7 óra között, miután szüleivel együtt részesült az úrvacsora áldásaiban, csendesen elaludt, mélységes nagy űrt hagyva szülei szívében. A 27 éves Eszter temetése május 16-án volt, amikor az egész város gyászba öltözött és a temető felé vezető úton hömpölygött a tömeg, miközben minden miskolci harang megszólalt. A koszorúkkal díszített érckoporsót egy páratlan fénnyel és gonddal készített családi sírboltba tették a Deszka-temetőbe a templomban elhangzó gyászbeszéd után.

A legenda szerint Eszter házassága nem volt boldog, ezért visszament a szülői hajlékba, ahol azonban apja nem nyitott neki ajtót, ezért ő kint éjszakázott. Az ifjú feleség a hidegben megfázott és tüdőgyulladást kapott, ami korai halálához vezetett.
Eszternek még életében az volt a vágya, hogy a miskolci református egyház új templomán épülő, félkész állapotban levő díszes toronyba egy olyan harangot öntethetne, mely minden más miskolci harangnál nagyobb volna.
Erre emlékezve a szülők saját költségükön – már Eszter halála után – a legjobb ágyúércből készített „A” hangú, 53 bécsi mázsás nagy harangot öntettek. Kívánságuk szerint lányuk emlékére az Eszter nevet kapta.
A harangot minden évben május 13-án /Eszter halála/, neve napján, születése napján /szeptember 11./ kellett meghúzni. A harangot 1866. január 30-án, délután 3 órakor felhúzták a toronyba. A harang egyik oldalán két kéz által összetartott füstölgő fáklya látható, mely felett egy borostyánkoszorúba az Eszter nevet foglalták.
A híres miskolci Bató család emlékét őrzi a város centrumában lévő Bató-ház, mely ma üzletház. Itt lakott a család. A ház kapu feletti szobájában lakott Eszter, mely a folyosóról külön borított vasajtóval volt ellátva. A benne lévő bútorokat, ágyneműket, melyeket Eszter használt, illetve a család tagjait ábrázoló képeket, valamint egy nagy faliképet és pohárszéket a református egyházra hagyták azzal a feltétellel, hogy az egyház mindazokat elzárva tartja és évenként kétszer /május és szeptember hónapban/ felügyelet mellett ki kellett szellőztetni, seperni és a bent lévő tárgyakat a portól megtisztítani.
Az államosítás e szép hajlékot sem kímélte. A Bató család házában bérlakásokat alakítottak ki és csak Eszter szobáját hagyták meg egyházi tulajdonban. Később az egész házat lebontották és a szép bútorok több évtizedig pincében, raktárban, méltatlan körülmények között hevertek.
A Nyilas Misi-ház egyik szobáját Eszter emlékének szenteli az alapítvány. Itt megtalálhatóak azok a bútorok, képek, mindazok a tárgyak, amelyek eredeti állapotukban ránk maradtak.
2002. május 13-án – Eszter halálának napján – nyílt meg a Bató Eszter-emlékszoba, amely ismét megtekinthető előzetes megbeszélés alapján.